Navarro Ramón 120. évfordulója

Az Altea-i férfi Picassóval és Miróval dörzsölte a vállát, és 1937-ben a párizsi Egyetemes Kiállítás pavilonjában állította ki velük a „Valenciai Guernicának” nevezett „We Will Revenge You” című alkotását.

Az 1903-ban született Altea lejtőin, egy kis, fehér város Alicanteban, amely egy hegy lépcsőjén zsúfolódik fel, és küzd, hogy feljussa az utolsó magasságára, mindig is szülővárosa, a Földközi-tenger és annak fénye volt. Hosszú művészi pályafutása a valenciai képzéssel kezdődött, majd Madridban, majd Barcelonában folytatódott, ahol mindössze huszonkét évesen elnyerte a festészeti első díjat.

A polgárháború elkapta Navarro Ramónt a köztársasági övezetben, amelyet az 1937-es Párizsi Nemzetközi Kiállításon képviselt Picasso Guernicája , Joan Miró Arató című művével és Julio González műveivel együtt. Navarro Ramón 1962-ig folyamatosan részt vett az eseményen.

Navarro Ramón "Te Vengaremos" című alkotását, amelyet Joan Borja professzor "El Guernica Valenciano"-nak tartott, 2018-ban a Palau Alteában állították ki.

Bár Navarro Ramón festményeit olyan rangos múzeumokban állítják ki, mint a Reina Sofía vagy a Párizsi Modern Művészetek Múzeuma, és bejárták Argentína, Franciaország, Németország, Belgium és Anglia galériáit is, a művész mindig közömbös volt a diadalút iránt. Navarro Ramón úgy vélte, hogy a műnek önmagáért kell beszélnie, és minden önmagát tisztelő festőnek meg kell tiltania a propagandanyilatkozatokat. Sokszor – ahogy Carlos Areán műkritikus is hangsúlyozta – Navarro Ramónt olyan burkolt reklámkampányokba hívták, amelyekben nem lett volna elég vásznait kiállítani, hanem a közönséget kellett volna elcsábítania. Navarro Ramón mindig visszautasította, hogy az ilyen montázsok főszereplője legyen. A közéletben továbbra is ugyanaz a néma típus volt, egyszerű, szorgalmas és alázatos, nem tulajdonított jelentőséget festményeinek árának, amelyek eladásai lehetővé tették számára, hogy túlzás nélkül, de nehézségek nélkül élhessen.

Picasso, Fujita, Zadkine és Navarro Ramón az ötvenes években

Navarro Ramón élete önmagában alakult ki. Altea, a francia kék és a Rosillon-part, ahová a polgárháború után száműzték, vagy Sitges, ahol meghalt, életének és festészetének ihletői voltak, amelyek szorosan összefüggenek egymással. Szövetei keserédes érzést közvetítenek, ahol a szépség, az idő múlásával kapcsolatos gyötrelem és a nosztalgia keveredik, anélkül, hogy azt akarnák újrateremteni, hogy a múlt nem volt jobb. Carlos Areán kifejtette, hogy Picassóhoz hasonlóan "a Navarro Ramón által mindenkor ragaszkodó irányzat jellemzői alatt felismerhető személyes bélyeg rejlik a színárnyalatokban, az arabeszkek ritmusában és egy olyan atmoszféra kialakításában, egyértelműen megkülönbözteti őt minden más művésztől."

Juan Navarro Ramón – Collioure (1939)

Mediterrán és érzéki Navarro Ramón szöveteiben, semmi sem erőltetett vagy erőltetett. A formák felhajtóereje hasonló az 1910 utáni Kandinszkijéhez vagy a Dau al Setben 1950 utáni Tharratéhoz , és azt a benyomást kelti bennünk, hogy a mű még nem érte el végleges szerkezetét, és Altea egéhez hasonlóan kevés. A felhők, amelyek folyamatosan képződnek és törnek fel anélkül, hogy szinte valaha is kiengednék a vizüket, szemlélődésünket követően azonnal megváltoznak. Semmi sem tartós ezekben a laza struktúrákban, és mindegyik nem annyira kimerevített időmetszetnek tűnik, hanem inkább egy filmnek a sok kép közül, amelyet soha nem fogunk tudni megtartani lebontva az előzőről és a követni fogja.

Juan Navarro Ramón - Altea táj III.

Tekintse meg Juan Navarro Ramón további munkáit